A p�pa �r�ja

X. Piusz p�p�t egy alkalommal felkereste egy gazdag amerikai,
aki �gy sz�molta a milli�kat,� mint szeg�ny ember a fill�reit.
Besz�lget�s k�zben a Szentatya el�vette az �r�j�t,
�s megn�zte az id� �llas�t.
-Szentaty�m - ki�ltott fel ennek l�tt�ra a milliomos -, milyen
egyszer� �s �rt�ktelen �r�ja van! Ez nem illik egy p�p�hoz.
Val�ban, a p�pa �r�ja egyszer� nikkel�ra volt,
amit Amerik�ban -mint a milliomos is megjegyezte -
egy doll�r�rt v�s�rolhat az ember.
-Tess�k csak megn�zni az �n �r�mat! - Ezzel el�h�zott egy
neh�z arany�r�t, amely gy�m�ntk�vekkel volt d�sz�tve.
- Ez az �ra ezer doll�rt �r - mondta b�szk�n a milliomos.
Majd megnyomta az egyik dr�gak�vet,
mire az �ra ez�st�s cseng�ssel jelezte az id�t.
A Szentatya megn�zte, �s elismer�en b�lintott:
-Val�ban sz�p �s �rt�kes �ra!
-Nos - mondotta a milliomos -, �n sz�vesen odaadom
Szentaty�mnak az �r�t, �s csak azt k�rem,
hogy adja eml�k�l nekem az �n
egyszer� nikkel�r�j�t.
Azt hiszem, hogy nem lesz rossz csere sem
�nnek, sem nekem!
A p�pa azonban mosolyogva nemet intett:
-Nem, kedves uram, az �n sz�momra ez rossz csere lenne.
Az egyszer� nikkel�r�m, b�rmily k�l�n�sen is hangzik,
t�bbet �r nekem az �n arany�r�j�n�l.
-H�t ez val�ban �rthetetlen, �s igen �r�ln�k, ha Szentaty�m
megmagyar�zn� nekem, mi�rt �r t�bbet az �n
ezerdoll�ros �r�mn�l ez az egyszer� nikkel�ra?
-Nos, figyeljen ide, �s �n r�viden elmondom ennek a
nikkel�r�nak a t�rt�net�t:
Sz�leim igen szeg�ny emberek voltak.
�desap�mnak mint lev�lhord�nak sokat kellett szaladg�lnia,
hogy megkeresse sz�munkra a mindennapi kenyeret.
Ennek ellen�re megel�gedetten �lt�nk kis otthonunkban.
Mi, gyerekek is ott takar�koskodtunk, ahol tudtunk.
Mez�tl�b ment�nk az iskol�ba, v�llunkon vitt�k
a cip�t, �s csak az iskol�ban h�ztuk fel.
Amikor hazament�nk, igyekezt�nk seg�teni sz�leinknek.
F�vet szedt�nk a kecsk�nek, ezek
voltak az egyetlen vagyont�rgyaink.
Tizenh�rom �ves lehettem, amikor el�sz�r j�rultam szent�ldoz�shoz.�
�desany�mat nagyon b�ntotta, hogy ezt a nagyon sz�p napot
szeg�nys�g�nk miatt nem tudtuk m�lt�k�ppen meg�nnepelni.
Amikor hazaj�tt�nk a templomb�l, �desany�m mag�hoz �lelt,
�s k�nnyezve �gy sz�lt hozz�m:
„Fiacsk�m, te j�l tudod, hogy szeg�ny emberek vagyunk.
M�gis szeretn�k valami aj�nd�kot adni neked,
ami eml�keztet majd arra a nagy napra,
amikor el�sz�r fogadtad be sz�vedbe az �dv�z�t�t."
Ekkor el�vette kend�j�b�l ezt az egyszer� nikkel�r�t.
Tal�n mondanom sem kell, hogy ennek �n �gy meg�r�ltem,
hogy a vil�g leggazdagabb ember�nek �reztem magamat.
�desany�m nyak�ba ugrottam, �s megcs�koltam
h�l�m �s k�sz�netem jel��l.
Mennyit kellett ez�rt �desany�mnak dolgoznia
�s takar�koskodnia!
Az�ta is kegyelettel �rz�m, �s nem akarok t�le megv�lni
hal�lom �r�j�ig.
Az �ra meg is jutalmazta h�s�gemet.
Mi�ta megvan, m�g sohasem kellett �r�shoz vinnem jav�tani.
Ugye most m�r meg�rti, kedves fiam,
mi�rt nem cser�lem el az �n egyszer� nikkel�r�mat
az �n �rt�kes arany�r�j��rt!
-Igen, most m�r �rtem - v�laszolta meghatottan a milliomos. -
Milyen boldog lehet az �n �desanyja,
hogy ilyen h�l�s gyermekkel
aj�nd�kozta meg �t az Isten.
A p�pa mosolyogva fogadta a b�kot, �s nem maradt ad�s a v�lasszal:
-Ink�bb milyen boldog lehetek �n, hogy ilyen �desany�m volt.
�
Szent X. Piusz p�pa
Wilhelm H�nnermann