Feltétel nélküli szeretet

Ez a történet egy katonáról szól, aki hazatért
a vietnami háborúból.
San Frascisco-ból telefonált haza szüleinek.
- Anya, apa, megyek haza.
Valamit még meg kell kérdeznem.
Itt van velem a barátom, szeretném,
ha velem jöhetne ő is hozzánk.
- Természetesen - válaszoltak a szülők
- szívesen látjuk őt is.
- Valamit még tudnotok kell. - folytatta a fiú
- Az én barátom súlyos sebesüléseket szerzett.
Egy aknára lépett, elvesztette egyik kezét és lábát.
Nincs neki hova menni és én nagyon örülnék,
ha velünk lakhatna.
- Ez borzasztó fiam.
Természetesen szívesen segítünk neki lakást keresni.
- Nem, apa, anya. Azt akarom, hogy velünk lakjon.
- Fiam, - válaszolt az apa - nem tudod, mit mit kérsz tőlünk.
- Valaki ilyen hátrányokkal óriási gondokat okozna nekünk. Van nekünk egy életstílusunk, csak nem várod tőlünk,
hogy miatta azt csak úgy megváltoztatjuk.
Szóval gyere haza, de azt a srácot felejtsd el.
Bizonyára képes lesz magáról egyedül is gondoskodni.
A fiú rögtön letette a telefont és többször már nem jelentkezett.
Pár nap múlva a szülőket San Francisco rendőrségéről hívták.
A fiúk leugrott egy felhőkarcoló tetejéről és szörnyethalt.
A rendőrség öngyilkosságként zárta le az esetet.
A kétségbeesett szülők azonnal repülőre szálltak, hogy azonosítsák fiúk holttestét.
Felismerték őt és megdöbbenéssel vették tudomásul,
hogy a fiúknak hiányzott az egyik keze és lába.
E történet szereplői olyanok, mint sokan közülünk.
Nagyon egyszerű dolog szeretni a szép, vidám embereket,
de nem szeretjük azokat, akik valamiben hátráltathatnának bennünket, vagy a kényelmünket veszélyeztetnék.
Szívesen feledkezünk meg azokról, akik nem egészségesek,
szépek vagy elég ügyesek.
Legyen bátorságunk nem elfordulni azoktól,
akiknek szükségük van a segítségünkre,
próbáljuk meg nem becsukni a szemünket
hiányosságuk láttán.
Hisz senki nem tudhatja közülünk, mikor fogunk
mások segítségére szorulni, nem tudhatjuk,
hogy holnap nem vár-e ránk valahol egy "akna"
esetleg egy elsuhanó autó, vagy alattomos betegség képében...
Nem szabad megfeledkezni arról az ajándékról,
amit úgy hívnak, BARÁTSÁG,
mert az igaz barátok minket olyannak szeretnek,
amilyenek a valóságban vagyunk, még ha nem is vagyunk tökéletesek, a legszebbek, a legügyesebbek.
Az igaz barátság ajándék.
Az igaz barát meg tud nevettetni, tud buzdítani,
meghallgat
és kinyitja nekünk egész szívét.