A híd és a két testvér

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában.
Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek.
Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt,
a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat,
de most egy csapásra minden megváltozott.
Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog,
hogy nem is álltak szóba egymással.

Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi,
aki munkát keresett egy-két napra.
Először el akarta küldeni, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester,
és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját.
Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére.

Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának.
Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll,
mely összeköti az ő és testvére telkét.

Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat,
ezt mondta:
"Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?"
Erre mindketten nagyon elszégyelték magukat,
és a híd közepén egymásba borulva kibékültek.
Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig,
találnak neki valami munkát.
Erre a Mester így felelt:
"Nagyon szívesen maradnék,
de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!"