Wass Albert
Mese az �jjeli p�vaszemr�l

Persze, te m�g nem tudod, hogy mik�ppen van ez a dolog a pillang�kkal.
H�t figyelj ide.
Az emberek nem mind j�k. Nem bizony. Vannak, akik rosszat k�vetnek el.
Nagyon sok rosszat. Mondhatn�m �gy is: az emberek sokkal t�bb rosszat cselekszenek, mint j�t.
N�zz k�r�l a vil�gban. Ami hib�t tal�lsz benne, az mind az emberek rosszas�g�nak a nyoma. Ami cs�ny�t l�tsz benne, az is mind az emberek rosszas�g�nak a nyoma. Az emberek rosszas�ga n�ha embertelen�l megn�vekszik,
�s ilyenkor cs�nya lesz a vil�g a v�rosokban �s minden�tt, ahol sok ember lakozik egy�tt, olyan borzalmasan cs�nya, hogy ha nem lenn�nek erd�k a vil�gon, nem is
lehetne azt a rengeteg cs�nyas�got elviselni.
Ez pedig az�rt van �gy, mivel minden rossz cselekedetnek nyoma marad ezen a f�ld�n. Ez m�r �gy van. A J�isten rendelte �gy. Az emberek rosszas�g�nak a
nyom�n csal�n n� �s egy�b gyom.
Manaps�g sokszor l�tni se lehet ezeket a gonosz
gyomokat, mert az emberek cementtel �s aszfalttal falazt�k be maguk alatt a f�ldet,
hogy ne n�hessenek ki bel�le ezek a gyomok. De az�rt ott vannak, hidd el, az aszfalt alatt is. �rezni lehet �ket, valah�nyszor rossz emberek k�zel�be t�ved�nk.
�gy volt ez bizony, kezdett�l fogva.
�s az Erd� J� Szelleme szomor�an l�tta,
hogy sokasodik a f�ld�n a csal�n �s a gyom, sokasodik a sok cs�nyas�g, amit az emberek rosszas�ga okozott. F�lsz�llt h�t a J�istenhez, arra a nagy, csillog�, feh�r
felh�re, �s azt mondta:
– �des J� Istenem, megbocs�ss szolg�dnak, de ez nem j�l van �gy! Ha megengedted, hogy minden emberi rosszas�g valami cs�nya gyomot hagyjon maga
m�g�tt ezen a f�ld�n, �gy engedd meg azt is, hogy a j�cselekedetnek is eml�ke maradjon!
A J�isten mosolygott, �s ezt felelte:
– Legyen h�t, amint k�v�nod. Eredj �s teremts valami eml�ket a j�tettek sz�m�ra is.
Az Erd� J� Szelleme megk�sz�nte az isteni aj�nd�kot, �s visszasz�llt vele a f�ldre. Az erd� sz�l�n meg�llt, �s elt�n�dve n�zte az embereket, akik a mez�n
dolgoztak.
Egyszerre csak megl�tott egy csapat v�sott, rossz gyereket, kik azzal mulattak, hogy kiszedt�k f�szk�b�l a varj� fi�t, �s k�nozt�k. Sz�rnyait t�pdest�k,
szorongatt�k, dob�lt�k a leveg�be, �s kacagtak a k�nl�d�s�n. Szeg�ny varj�fi� s�rt
�s jajgatott, sz�lei pedig k�ts�gbeesetten keringtek f�l�tte, de hi�ba k�rlelt�k a rossz gyerekeket, azok csak tov�bb gy�t�rt�k a kis varj�fi�t.
Az Erd� J� Szelleme nagyon elszomorodott ezen, mert l�tta, hogy rosszas�guk nyom�n minden�tt t�sk�s, m�rges gyomok b�jtak el� a f�ldb�l, s l�tta
el�re azt is, hogy amikor ezek a gyerekek feln�nek, csupa rosszas�got k�vetnek el
azut�n is, �s megt�ltik gyomokkal a vil�got.
Nem n�zhette tov�bb. Intett az erd�nek, �s a f�k haragosan z�gni kezdtek.
Intett a felh�knek, s a felh�k dob�lni kezdt�k vill�maikat. Morajlottak haragjukban
a hegyek, s�v�lt�tt a sz�l, s a f�k kiny�jtott�k karmaikat a gonosz gyerekek fel�.
Azok ijedt sikoltoz�sokkal futottak haza.
A megk�nzott varj�fi�t pedig ott hagyt�k a mez�n.
Egyetlen gyermek maradt csak a k�zelben.
Ez nem j�tszott a t�bbivel, hanem
apj�nak, anyj�nak seg�tett pity�k�t kap�lni.
Mikor a gonosz k�lyk�k elszaladtak,
odament az eldobott varj�fi�hoz, f�lvette, megsimogatta, enni adott neki, �s megitatta friss forr�sv�zzel.
Az erd� m�r nem z�gott akkor. Figyelt.
A gyerek pedig f�lm�szott a f�ra �s visszatette a varj�fi�t a f�szekbe, ahonnan kiesett. Boldogan k�rogott a k�t �reg varj�, a f�k mosolyogva b�logattak, �s abban
a pillanatban, amikor a gyermek visszah�zta a kez�t a f�szekb�l, ott �lt a tenyer�n egy sz�p, h�feh�r pillang�.
A gyerek elb�v�lten n�zte.
Ez volt az els� pillang� a vil�gon.
Meglibbentette a sz�rnyait, �s f�lsz�llt a leveg�be.
Olyan sz�p volt, hogy a gyerek mosolyogva tekintett ut�na, �s mosolygott az erd� is, a k�k �gbolt, �s a
nagy, csillog� felh�n a J�isten maga.
Az�ta is, valah�nyszor valaki j�t cselekszik ezen a vil�gon, egy �j pillang� sz�ll f�l a leveg�be, s viszi a h�rt a J�istenhez. Mert a pillang�t az Erd� J�
Szelleme teremtette, s teremti az�ta is, hogy nyoma maradjon a j�s�gnak.
Bizony ezen a vil�gon sok a csal�n �s a gyom. De l�thatod az�rt: pillang�k is vannak. Feh�rek, s�rg�k, mindenf�le sz�n�ek. Mert van j�s�g is az emberekben, s a
sok kicsi pillang� sok kicsi j�tett h�r�t hordozza.
�s vannak sz�p, nagy, ritkasz�ps�g� pillang�k is: ezek a ritka nagy j�cselekedetek eml�kei. Min�l szebb
�s nagyobb j�t teszel: ann�l szebb, nagyobb �s sz�nesebb pillang� sz�ll f�l tetted nyom�n.
Igyekezz h�t, hogy amerre csak j�rsz, sok pillang� legyen!
Vedd f�l a f�szekb�l kiesett rig�fi�t, simogasd meg, �s tedd vissza a f�szk�be, �gyesen. S valahonnan f�lrep�l majd egy pillang�, �s tudni fogj�k a f�k, a hegyek,
hogy mit tett�l a rig� fi�val.
Ne l�pj re� a csig�ra, hanem tedd f�lre az �tb�l, hogy m�s se l�phessen re�, �s ett�l �jra megsz�letik egy pillang�.
B�rki, ha bajban van, seg�tesz rajta, ugye?
Nem baj, ha az emberekt�l nem
kapsz �rte h�l�t. Minden j�tettedet egy pillang� h�r�l viszi, �s tudni fog r�la az erd�, �s a J�isten, aki a csillog�, feh�r felh�n �l, �s �rvend a pillang�knak.

Most pedig hadd mondjam el, hogy mik�ppen sz�letett meg az egyik legszebb�s legnagyobb pillang�:
a nagy �jjeli p�vaszem.
�lt egyszer valahol az erd� sz�l�n egy szeg�ny asszony.
A nagy szeg�nys�gen k�v�l egyebe se volt, csak k�t kicsi kecsk�je �s kilenc gyermeke. A k�t kicsi kecske
naphosszat az erd�n legelt, �s csak est�re t�rt haza, hogy megfejhesse �ket a szeg�ny asszony, �s megvacsor�ztassa tej�kb�l kilenc gyermek�t.
H�t bizony egy este nem j�tt haza a k�t kicsi kecske. Hi�ba v�rta �ket a szeg�ny asszony, hi�ba h�vta �ket, bizony csak nem j�ttek. S�t�t volt m�r, s�rni
kezdett a kilenc �hes gyerek, �s nem volt mit enni adjon nekik, mert l�m a k�t kicsi kecske nem volt sehol, hogy megfejhette volna �ket.
Elindult h�t az asszony egyed�l, be a nagy, s�t�t erd�be, hogy megkeresse a k�t kicsi kecsk�t. Ment, ment, sz�l�tgatta �ket, �s h�t egyszerre csak meghallja
mekeg�s�ket, j� messzire bent, a legnagyobb s�r�s�g k�zep�n.
Nosza, indult is nagy sietve a mekeg�s fel�. Egyszerre csak �tj�t �llta a b�kkfa.
– Ne menj a kecsk�id ut�n, szeg�ny asszony – mondta a b�kkfa –, elfogta azokat a gonosz s�nta boszork�ny, �s nem adja vissza �gysem!
– Eressz tov�bb, j� b�kkfa – felelte a szeg�ny asszony –, haza kell vigyem �m a k�t kicsi kecsk�met, meg kell fejjem �ket, hadd vacsor�zhassanak a gyermekeim!
– Eridj h�t – s�hajtott a b�kkfa –, �s pr�b�ld meg, de nem hiszem, hogy odaadja �ket a v�n gonosz boszork�ny!
Azzal f�lre�llt az �tb�l.
Ment, ment a szeg�ny asszony tov�bb a s�t�t, s�r� erd�ben, amerre a mekeg�st hallotta. �tj�t �llta a feny�fa.
– Fordulj vissza, szeg�ny asszony, ne menj a gonosz boszork�nyhoz. Baj lesz abb�l, tudom!
– Nem fordulhatok �n vissza, j� feny�fa, mik�ppen fordulhatn�k ? – felelte a szeg�ny asszony.– Haza kell vigyem a k�t kicsi kecsk�met, meg kell fejjem �ket,
hadd vacsor�zhassanak a gyermekeim!
– Eredj h�t – s�hajtott a feny� –, de baj lesz abb�l, bizony �rzem!
Ment, kapaszkodott a szeg�ny asszony a meredek s�r�s�gben. S�t�t is volt m�r nagyon. M�gis csak ment, amerre mekegni hallotta a k�t kicsi kecsk�t.
El�be �llott a k�szikla.
– Tapodtat se menj tov�bb, te szeg�ny asszony!
Bajt forral a v�n gonosz boszork�ny!
– Mennem kell akkor is, j� k�szikla, mennem kell bizony – felelte �jra a szeg�ny asszony –, haza kell vigyem a k�t kicsi kecsk�met, meg kell fejjem �ket,
hadd vacsor�zhassanak �hes gyermekeim.
Nem b�nom �n, ak�rmit is forral az a
v�n gonosz boszork�ny!
F�lre�llt a sziklak� nagy szomor�an, s kapaszkodott tov�bb a szeg�ny asszony, f�lfel� a meredek s�r�s�gben.
Egy s�r� katlanb�l el�be k�szott a k�d.
– Gyere, gyere, szeg�ny asszony, itt vannak a kecsk�id, gyere…
S ment a szeg�ny asszony, amerre a k�d vezette, ment a s�r�, s�t�t sziklakatlanba. Nyirkos moha tapadt a f�khoz. Dohos pen�szszag �lte a leveg�t.
Denev�rek surrantak a s�t�tben. De a szeg�ny asszony csak ment, ment, amerre a k�d vezette volt.
S h�t egyszerre csak egy nagy, mohos barlang sz�j�ban megpillantott egy kicsike t�zet s a t�z mellett az �reg boszork�nyt. A boszork�ny m�g�tt, megk�t�zve, a k�t kicsi kecsk�t.
Reszketni kezdett a szeg�ny asszony a f�lelemt�l, mert cs�nya gonosz �br�zata volt �m a v�n s�nta boszork�nynak. De az�rt csak odament a barlang el�.
– K�rlek sz�pen, j� boszork�ny, add vissza a kecsk�imet! Haza kell vigyem �ket, meg kell fejjem �ket, hadd vacsor�zhassanak �hes gyermekeim!
Nagyot kacagott erre a v�n boszork�ny ott a barlang sz�j�ban, a t�zn�l.
Vicsorogva, gonoszul kacagott.
– Mit gondolsz, te bolond asszony? Az�rt fogtam el a kecsk�idet, hogy csak �gy visszaadjam?
Hihihihihi! V�lts�got kell fizetned �m �rt�k!
– Sz�nj meg engem, j� boszork�ny – k�rlelte a szeg�ny asszony –, kilenc
gyermekem v�r otthon �hesen, �s egyebem sincs ezen a vil�gon, csak ez a k�t kicsi kecske.
Mib�l fizethetn�k v�lts�got neked?
Kegyetlen�l vigyorgott a v�n boszork�ny, egyetlen nagy foga kimeredt a sz�j�b�l.
– Nem kell nekem egy�b – mondta –, adj ide kett�t a gyermekeid k�z�l.
Akkor viheted a kecsk�idet.
Elkezdett erre s�rni a szeg�ny asszony, keservesen.
Hogyan adhatna oda kett�t a gyermekei k�z�l, mikor �gy szereti valamennyit? De a gonosz boszork�ny nem
t�g�tott.
– K�t gyermeket akarok, vagy itt maradnak a kecsk�k!
Hanem azt�n addig-addig k�ny�rg�tt a szeg�ny asszony, hogy nem csak a k�szikl�k l�gyultak meg k�r�l�tte,
de m�g a v�n boszork�ny is engedett.
– J�l van na, nem b�nom – morogta v�g�l is –, hozd el h�t k�t kisebbik gyermekednek egy-egy szem�t, azzal is megel�gszem. De most azt�n eridj, mert ha
tov�bb l�batlankodol itt, r�d usz�tom a m�rges k�gy�imat!
Indult h�t nagy szomor�an a szeg�ny asszony hazafele, �s t�prengett, t�prengett, hogy mit is tegyen.
Hagyta volna sz�vesen a k�t kicsi kecsk�t, de akkor
honnan szerez tejet a gyermekek sz�m�ra, mib�l f�z vacsor�t?
Gondolt egyet szeg�ny feje, �s meg�llt a s�t�t erd�ben. Kivette a saj�t k�t szem�t, �gy indult vissza a boszork�nyhoz.
Tapogat�dzott a f�k k�z�tt, tapogat�dzott a szikl�k k�z�tt, mert bizony m�r nem l�tott szeg�ny semmit, hiszen nem volt szeme.
Hi�ba tapogat�dzott, nem lelte az �sv�nyt.
Arra j�rt a szell�, megk�rdezte.
– Mit keresel itt, szeg�ny asszony? Hova lett a k�t szemed?
–Jaj, ne is k�rdezd, j� szell� – felelte a szeg�ny asszony–elhajtotta k�t kicsi kecsk�met a v�n gonosz boszork�ny, �s nem adja vissza, csak ha elviszem neki a
k�t kisebb gyermekem egy-egy szem�t. Jaj Istenem, hogyan tehetn�m azt?
Pedig ha nem viszem haza a kecsk�ket, nem tudok enni adni a gyermekeimnek. �gy h�t ink�bb kivettem a magam k�t szem�t, �s azt viszem neki. Csak nem lelem az
�sv�nyt, �gy vakon.
Megsajn�lta a szell� a szeg�ny asszonyt nagyon.
– Gyere – s�gta a f�l�be –, majd �n elvezetlek.
�s vezette is sz�p �gyesen a szeg�ny asszonyt, vissza a boszork�ny barlangj�hoz.
– De hamar megj�rtad! – �lm�lkodott a v�n gonosz boszork�ny.
– Elhoztad-e a gyermekeid szem�t?
– Itt vannak – ny�jtotta ki tenyer�t a szeg�ny asszony.
Elvigyorodott a v�n boszork�ny. �tvette a k�t szemet, �s bedobta �ket a t�zbe. S abban a pillanatban egy nagy, s�t�t pillang� rebbent f�l a t�zb�l. K�t nagy
k�k szem ragyogott �jfekete sz�rnyain.
Hessegette a v�n boszork�ny, de a
csod�latos pillang� lesz�llt a szeg�ny asszony v�ll�ra, �s nem ment el onnan.
– J� na, viheted a kecsk�idet – vigyorgott gyanakodva a v�n gonosz –, ha megmondod nekem, hogy milyen sz�ne van a l�ngnak?
– K�k – s�gta a pillang� a szeg�ny vak asszony f�l�be.
– K�k – mondta a szeg�ny asszony.
– Ezt eltal�ltad – d�rm�g�tt bossz�san a boszork�ny –, m�gsem csapsz b�, hallod-e!
H�ny k�nyacsont van a kezemben?
– H�rom – s�gta a pillang�.
– H�rom – mondotta a szeg�ny asszony.
– Na, viheted a kecsk�idet!
De gyere be �rt�k, �s oldozd el magad!
Megijedt �m a szeg�ny asszony, hogy most bizony �szreveszi a boszork�ny a
csal�st, ha elkezd tapogat�dzni a kecsk�k fel�.
De abban a szempillanatban megiramodott a szell�, felkapott a t�zb�l egy mar�kra val� parazsat, �s r�dobta a
v�n boszork�nyra. Sivalkodott is �kelme kegyetlen�l, kapkodott a parazsak ut�n, arc�t-kez�t j�l �ssze�gette, �s ezalatt a nagy, s�t�t pillang� megs�gta a szeg�ny
asszonynak, hogy merre forduljon, hova ny�ljon, �s percek alatt szabad volt a k�t kicsi kecske.
Iramodtak is hazafele, �sz n�lk�l, nyomukban a szeg�ny vak asszony.
Ahogy ment, f�lre�lltak �tj�b�l a f�k, f�lregurultak a k�vek. S ott sz�llott el�tte a nagy, s�t�t pillang�, sz�rny�n a k�t ragyog� k�k szemmel. A f�ldkereks�g
legszebb pillang�ja: a nagy �jjeli p�vaszem.
Haza�rve megfejte a szeg�ny vak asszony a kecsk�ket, megvacsor�ztatta kilenc gyermek�t, �s azt�n valamennyien aludni t�rtek.
S am�g aludtak, a sz�p nagy pillang� felsz�llott a J�istenhez, �s elmondta neki, hogy mit tett a szeg�ny asszony. A J�isten meghallgatta, azt�n f�lrefordult
egy pillanatra, hogy ne l�thassa senki, amikor egy k�nnycseppet kit�r�lt a szem�b�l. Majd beny�lt a zseb�be, �s el�vett onnan k�t gy�ny�r� sz�p, vadonat�j
szemet. Odany�jtotta �ket a pillang�nak.
M�snap reggel, amikor a szeg�ny asszony f�l�bredt �s f�lnyitotta a szem�t, csod�lkozva n�zett k�r�l.
L�tott!
Szemeihez ny�lt… bizony ott voltak a hely�k�n!
– Mi van veled, �desany�nk? – k�rdezt�k a gyermekek. – Mi�rt n�zel olyan csod�lkozva?
– Semmi, sz�vecsk�im, semmi – felelte a szeg�ny asszony mosolyogva, �s megcs�v�lta a fej�t –, valami cs�ny�t �lmodtam az �jszaka, ennyi az eg�sz…
�s amikor ezt mondta, abban a szent pillanatban egy nagy, gy�ny�r� sz�p, s�t�t sz�rny� pillang� sz�llt ki a nyitott ablakon a kicsi h�zb�l, s elt�nt az erd�ben.
K�l�n�sen ritka, sz�p pillang� volt.
A vil�g legszebb pillang�ja:
a nagy �jjeli p�vaszem.