Gyökössy Endre:
Recept.

- Igehirdetésének egyik mondata hozott ide.

Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s mondja el,
mi volt az a mondat.

- A félretett, az összegyűjtött harag felgyülemlik, és - azt hiszem, így hangsúlyozta - gyűlölet lesz belőle,
s azt öli, aki gyűlöl, lassan, de biztosan.
- Ugye Pál apostolt idézte: a nap le ne menjen a ti haragotokon!?

Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne még mondani.

- Igen. Kérdezni szeretnék.
Kétszer elvált asszony vagyok. Mindkét házasságom-anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett laknunk. Nem volt más megoldás. Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermek koromban. Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám ,,kislánya" legyek a házasságban és ne feleség. Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben. Hónapokkal ezelőtt rémülten döbbentem rá - rettenetes kimondani is -, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkretett életem miatt. De ez a gyűlölet valóban engem öl. Míg házasságban éltem, jóformán sose voltam beteg. Most kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim. Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak. Megromlott az egészségem, és egyre fogyok. Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív, beteg. Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg. Mondja: mit tegyek?

Mit tett eddig?

- Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat.

Mióta imádkozik ezért?

- Amióta tudom, hogy gyűlölöm.

Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?

- Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.

Engedjen meg egy kérdést. Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését? Tulajdonképpen mit várt?

- Hát, hogy szeretni tudjam.

Tehát valami érzésre várt. Ne haragudjék, ha így mondom: valami jóleső, meleg bizsergésre várt a szíve körül ugye? És az elmaradt. Így van?

- Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában.

Szeretnék valami mást is ajánlani.

- Azért jöttem.

Érzésekre várt, de nem tett semmit. Arra várt, hogy Isten tegyen az életével valamit. Így van?

- Igen, körülbelül így.

Pedig Isten mindent megtett értünk a Krisztusban...

- A kereszten?

Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hálából. Édesanyjáért kellene valamit megtennie még. Mert legtöbbször az érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez csatlakoznak az érzések. Vagy váltanak ki érzéseket.

- De mit tegyek?

Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával és eközben imádkozzék érte, ha még tud.

- De mondtam, hogy gyűlölöm.

Meg akar gyógyulni?

- Igen.

Akkor cselekedjék, és ne keressen kibúvót. Egyébként Jézus is mondott egyet s mást, még az ellenség szeretetéről is.

- Mit tegyek hát?

Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei ellen, kiváltaná?

- Kiváltanám.

Bevenné?

- Bevenném.

Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet. Írja?

- Írom.

Tessék: hétfőn reggel mosolyogva köszöntőm őt és megkérdezem, hogy aludt. Kedden: kitakarítom az ő szobáját is. Szerdán: két szelet süteményt hozok neki.
Írja csak, írja. Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig kérdezgetek és hagyom őt - csak őt - beszélni. Pénteken: megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.

- Már évek óta nem zongorázik.

De kérnie szabad. Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrós gombócot főzni, mert azt ő jobban tudja. Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor lefeküdt, betakargatom és megcsókolom. Pont. Ismeri ezt a zenei kifejezést? Da capo al fine? Elejétől végig. Nos, a következő héten ugyanígy vagy hasonlóan: da capo al fine s egy hét múlva felkeres és megbeszéljük a többit.

- A csókot is kell?

Igen.

- Jaj!

Miért, jaj?

- Mert évek óta nem csókoltam meg.

Vállalja ezt a hetet így?

- Megkísérlem.

Isten segítse. Várom.

Nem jött. Hetekig nem jött.

De egy hétfőn, kora reggel telefonált. Sírva:

- Mikor tegnap ismét betakartam, az én hideg és kemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta:
- De jó vagy mostanában hozzám.
- Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat.

Aztán hozzátette: Adja másnak is oda ezt a receptet!